Design történelem – mindenkinek
Ha design-ról beszélünk, biztosan mindannyiunknak eszébe jut egy olyan forma, amelyik egyedi. Egy olyan, ami összetéveszthetetlen, amiről csak az az egy termék az, amire gondolhatunk. Mégis, miért és mikor lett ez ilyen fontos? Hogy a funkció és a forma, a látvány és az, amire használjuk a tárgyat szimbiózisba kerüljön? Nézzük csak meg, mit kell tudnunk a design történelem témájában!
Utazás a tervezés világának múltjába
Persze már a régi görögök is mondhatjuk, és valóban – nyilván nem létezne design történelem sem az ókori nagy kultúrák nélkül. Ebben az esetben azonban nem kifejezetten eredettörténet az, amit ebben az összefüggésben keresünk és szeretnénk rámutatni. Sokkal inkább az esztétika, a harmónia, a szépség definícióiban érhető tetten.
Az ókori görögök által definiált „aiszthézisz”, vagyis a „meglátás, észlelés, érzékelés” lett az a fogalom, amely a modernkori design-ban is újra értelmet nyert. Arra azonban, hogy ez a legújabb kori design megszülessen, jó néhány évszázadot kellett várni még.
A design fogalma
A design önmagában egy tágabban értelmezhető fogalomként ismert. Alakítja és befolyásolja mindennapjainkat, hatással van életünkre, érzelmet vált ki és cselekvésre ösztönöz.
Mégis, miért ilyen fontos a design – vagy ahogy mi írjuk, a dizájn – a mindennapokban?
A legfontosabb talán az, hogy a jó design és annak kivételesen harmonikus megvalósulása többletjelentéssel bír. Kifogástalanul illeszkedik a célcsoport mindennapjaihoz, ezen kívül komfortosabbá, teljesebbé, szebbé teszi a környezetet.
Néha nem is válik bennünk tudatossá, hogy ez mennyire fontos, hiszen nem ugrik elénk folyamatosan. Nem az a célja, hogy minden esetben felhívja magára a figyelmet. Sőt: sokkal inkább az, hogy belesimuljon a környezetbe, miközben maga a tárgy ellát minden olyan feladatot, ami a funkciója.
A dizájn így jóval többé válik, mint a formatervezés – ami termékfejlesztés közben tulajdonképpen a gyakorlati feladat egy része. Maga a design lehet környezettervezés, lehet bútortervezés de a belsőépítészet is ide tartozik.
Designer lehet egy grafikus, ahogy egy weboldal tervezésével foglalkozó szakember is természetesen. Nem is beszélve mondjuk egy egyedi ékszerkészítőről – vagy divattervezőről.
Számtalan kisebb és nagyobb gonddal és odafigyeléssel készült design elem vesz tehát minket körül hétköznapjainkban, segítve életünket észrevétlenül. Legyen az egy szép kancsó, egy míves karkötő, egy szék, amelybe leülünk, vagy akár egy névjegykártya.
A design története
1907-ben vagyunk, éppen csak elkezdődött a huszadik század. Ez az év nagy jelentőséggel bír a design történetében.
Ekkor kezd el dolgozni egy Peter Behrens nevű építész az AEG-nél. Ő az, aki a cég számára nem csak a bemutatótermet, de különböző termékeket is megtervez: többek között teáskannát, lámpákat, fűtőtesteket. Ő az első modern értelemben vett designer.
Ugyanebben az évben alapítják meg a Deutsche Werkbund-ot. Ez a cég azt a feladatot tűzi ki célul, hogy a tömegtermelést kiállításokon és konferenciákon népszerűsítse.
Menjünk tovább! Ekkoriban készül el még Galamb József tervei nyomán a Ford T-modell is, amely minta lesz majd a hagyományostól eltérni akaró tervezőknek. És ez a minőség – az eltérés a hagyományostól – hamarosan beköszönt.
Az első design műhelyek
Egy kicsit nehezítette a dolgukat, hogy az ekkoriban fénykorát élő konstruktivizmus kevéssé talált a közvéleményben lelkes támogatásra. Így születhetett meg végül az art deco – amely megtartotta ugyan a geometriai formákat, de puhította, és színekkel lágyította azt.
Az art deco elterjedésének a gazdasági világválság és a második világháború aztán véget vetett.
A világégés után aztán következett a design aranykora – legalábbis Európában. A cél az volt, hogy a felégetett városok minél előbb felépüljenek, az emberek visszatérjenek a hétköznapokhoz. Legyenek használati tárgyaik, amik a célnak megfelelnek, ráadásul könnyen és olcsón, valamint nagy tömegben gyárthatók.
Ez az elvárás aztán a design egyfajta tündöklő uralkodását eredményezte. A Bauhaus által lefektetett elvek végre ebben a korszakban értelmet látszottak nyerni. A jól használható, megfizethető, és a széles tömegek által elérhető tárgyak aztán egyszer csak elkezdtek szürkévé válni.
A hatvanas évektől új korszak kezdődött. A tömegtermelés unalmassá vált. Az emberek rájöttek, hogy különbözni akarnak, hogy egyéni problémájukra saját válaszokat keresnek, hogy a világ nagy kérdéseire hatással akarnak lenni.
Láthatjuk tehát, hogy a design történelem összekapcsolódott és összekapcsolódik a kultúrával, a mindennapi élettel. Elmondhatjuk azt, hogy mindig az adott kor technológiája, társadalmi és gazdasági háttere adta és adja tehát a keretet, amelyben a design, az anyagok és folyamatok harmóniájában megszületik.
A szocialista “design” története
Kis saját valóságunk ez: a szocialista design és a soha nem múló retro – azaz a design történelem sajátosan magyar vonatkozásban. Azt elismerjük, hogy kicsit furán hat szocialista „design”-ról szólni – ezeknek a tárgyaknak ezért adjuk ma már a sokkal jobban kifejező, és talán jobban is passzoló „retro” jelzőt.
A második világháború után vagyunk tehát, Magyarországon. Azt említettük, hogy ez a korszak az építkezés, az újra alkotás, a normálishoz való visszatérés kora volt.
Szüleink, nagyszüleink életének tárgyai ma már néha megmosolyogtatnak bennünket, pedig a saját idejükben éppen olyan népszerűek, újítók vagy akár trendik is voltak, mint a mostani menő dizájnerek által megálmodott használati tárgyak. Elérhetők voltak és megfizethetők – ha az akkori képeket nézzük, nem nagyon látunk egymástól lényegesen különböző bútorokat, vagy mindennapi használati tárgyakat.
Mindenből volt maximum kétféle vagy három, amiből lehetett választani – jobb esetben. A hiánygazdaság tehát nyilván merőben más helyzet volt, mint a mostani túltermelés.
Szinte nosztalgikusak a régi történetek, amikor a család a Trabantra, vagy ne adj isten a régen várt és szinte elképzelhetetlenül modern Lada autóra várt.
Az ugyan kétségtelen, hogy kevéssé volt jellemző, hogy limitált példányban készüljenek a használati tárgyak, sőt, az alapvető elvárás sokkal inkább az volt, hogy gyorsan, olcsón tömeggyártásba lehessen vonni ezeket a terveket.
A magyar valóságban is kissé színesedtek a 60-as és 70-es évek – aktuálisan ez mindig az adott politikai rendszertől, azaz, annak szigorodásától vagy enyhülésétől is függött.
“Mert ez műanyag!”
A műanyag uralma meglehetősen erős volt ebben a korszakban, hiszen olcsó, tömeggyártásra kiválóan alkalmas, és jól variálható alapanyagról van szó. Napjainkban azt látjuk, hogy a retro ma már újra menő – ha megfigyeljük, akár a hétköznapi tárgyaink esetében is vissza-visszaköszönnek régi formák, ötletek is akár.
Persze, ma már más az elvárás az alapanyagokkal szemben, és a termékfejlesztés során a huszadik század második felének évtizedeihez képest szinte az űrtechnológiánál tartunk. De a retro valószínűleg sosem fog eltűnni, azok a terméktervek, azok a megoldások, amik valóban ötletesek, kreatívak és jól alkalmazhatók voltak bizony a ma napig velünk vannak – így fennmaradnak a design történelem színpadán.
A nyugati design megjelenése
A „nyugati” változások, az új trendek, anyagok és formák csak óvatosan és lopva értek el minket, túl erős változást kevéssé generáltak a magyar családok mindennapi életében. Szép lassan be-beszivárgott esetleg egy új forma, egy új termék, de a politika azért kínosan ügyelt arra, hogy túl erős változás ne legyen ezen a téren.
A nyolcvanas évek enyhülése, a rendszerváltás és az utána következő évtizedek aztán már más világot hoztak ezen a területen is.
A XXI. század pedig kétségtelenül a designerek kora lett: számtalan iparágban, sok területen alkotnak igazán egyedi és különleges megoldásokat a fiatal tervezők, legyen az a bútoripar, a használati tárgyak területe, a textil, vagy éppen a lámpatestek világa.
Szokatlan anyagok bevonása, eddig nem próbált megoldások, a formák sokszínűsége – ezeket a lehetőségeket mind-mind kihasználják és megvalósítják. Azt hirdetik, hogy akkor vagy egyedi, ha designer holmikat veszel, ha ilyeneket használsz.
Minden megvalósítható, minden egyedi és minőségi. És persze már az sem mindegy, hogy ki a tervező, hiszen napjainkban a személyes brand építésére legalább annyira figyelnek ezek a dizájnerek, mint magának a terméknek a megtervezésére és kialakítására.
A design tanulása: az ipari formatervezés Magyarországon
Formatervezés, ipari formatervezés vagy design – így nevezzük az iparművészeten belül azt a tevékenységet, amely egy előállított tárgy formai és esztétikai tervezésével és kialakításával hivatott foglalkozni. Ha az „életkorát” tekintjük, nem régi ágazat.
A második világháború után alakult ki, tehát ha úgy vesszük, pár évtizedes múltra tekint vissza. Ötvözi magában a tárgy formai megvalósulását, az esztétikumot, mindezt úgy, hogy a funkcionalitás is hangsúlyt kapjon – természetesen a lehető leginnovatívabb módon.
Ahogy a világon, így nálunk is egy viszonylag fiatal területről beszélünk. Voltak azonban hagyományai Magyarországon is, amikről nem szabad elfelejtkeznünk.
A modern ipar korszaka, tehát a 19. század előtt is voltak természetesen termékekkel foglalkozó publikációk, de az első változás időszaka kétségtelenül a 19. század volt. Ekkor már Herenden létezett porcelánkészítés, és Munkácson vasöntvény gyártás.
Az első nagy, igazi áttörés a 19-20. század fordulója, hiszen ekkor történt az a rendkívül gyors és látványos ipari fejlődés, ami képes volt komoly változás indukálni, bár az akkori formatervezők még sok esetben inkább mondjuk a szecessziós ornamentikára helyezték a hangsúlyt. Mondhatjuk azt, hogy inkább egyfajta művészeti ágként tekintettek a saját munkájukra.
Huszadik századi design
A huszadik század két nagy világégése hozta meg a másik jelentős fordulatot. A két világháború között, főleg Németországban, amelyik egyre inkább tudatosan készült a második világháborúra ugyanis már a szériagyártás volt a feladat, ami természetesen más típusú tervezést igényelt.
Magyarországon a második világháború után, 1950-ben kezdődött el az Iparművészeti Főiskolán a képzés. Így jelentek meg a szakma első generációi az 1960-as évektől, egészen az 1990-es évekig bezárólag.
Ez volt az a folyamat, aminek nyomán az ipari formatervezés elfogadottá vált. Így alakult ki az a gyakorlat, mely ezt a szakmát szinte észrevétlenül tette a hétköznapok részévé. Mindennapi életünk tárgyainak megszületése önálló területté vált a huszadik században, amely azóta is folyamatosan fejlődik.
A szocialista idők után pedig következett a rendszerváltás, az új elvárások, az egyre gyorsuló folyamatok, a technológiai fejlődés, mely addig még sosem látott iramban indult meg az ipari formatervezés területén – és tart napjainkban is.
Sok kisebb és nagyobb cég alakult, foglalkozott és foglalkozik a mindennapokban már egy-egy termék újragondolásán, átcsomagolásán vagy fejlesztésén – adott esetben teljes termékfejlesztési folyamatban gondolkodva, vagy akár a folyamat egy részére specializálva a tevékenységét.
Az ipari formatervezésben napjainkra új értelmet nyert a hasznosság, az érték, az időtállóság és az esztétika is – mert, ahogy a régi görögök már igen jól érezték, ez mindig fontos marad.
Így válik teljessé a design történelem.